Mindennap július 14.
The Hunter's Diary
Kettészakadt
2012. Feb. 20, hétfő 12:08
Kategória: Szemelvényeim
Egy remény volt, amit szebb volt dédelgetni, mint bízni benne és tudni, hogy egyszer bekövetkezik majd.
Mindent elmondtam, pont.
Hír
2012. Feb. 19, vasárnap 23:02
Kategória: Sufni
Ágyában dohányzott borsodbányai lakásán Haris Márton vájár. Miután végigszívta cigarettáját, lámpát oltott, falnak fordult és elaludt.
Mondd el...
2012. Feb. 19, vasárnap 20:21
Kategória: Szemelvényeim
Mondd el nekem, mondd el kérlek, miért hiányzol, mondd el nekem, miért fogy ki tüdőmből a levegő, hova tűnik, hogyan lélegezzek, hogyan kell, acélban főtt csontjaim miért reccsennek, roppannak a szögre akasztott korrozió fedte-lepte feszület alatt, majd törnek-e ketté és forrnak-e újra össze, forrnak-e egymásba parazita élősködőként és emésztik-e fel egymást és hallod-e majd, ha kettétörtek, hisz ezt akarom, maradjanak távol szálkás fájdalomként, húst karcoló vágyként, kaparó, égető messzeségként; majd eltöröm őket.
Szomjazom, kiszáradtam, látod cserepes ajkam, hogyan reped fel pillanatok folytásába zárva, hogy az édes vér csermelyként kússzon végig államon és csordogáljon végig le, nyakhajlatomba. Ne érj hozzá!
Megfertőz!
Mondd el nekem, mondd el kérlek, ki hívott, mondd el nekem, miért nem foszlott el időben tested, mielőtt megismertelek volna és miért lebeg az éterben egy buta emlékkép karokról és testekről, mondd el oszladozik-e már?
Én nem látom, én vak vagyok, érmékre cseréltem barna szemeimet, odaadták érte, tudod, nem kellett sokat alkudozgatni.
Ne mondd el nekem, ne mondd el kérlek, ki vette meg, hova vitte, vigyáz-e rá?
Elindult már a vonatod, mikor érkezik?
Mondd, ne mondd, mikor mész már el tőlem.
(Alig maradtál.)
S a temetést, azt majd ki fizeti?
2012. Jan. 19, csütörtök 23:54
Kategória: Szemelvényeim
Álmában érte a halál, mégcsak észre sem vettem, hogy eltávozott. Sötét szemei nyitva maradtak és még akkor is folyatta megállíthatatlan könnyeit.
Csomópontokon függünk, magyaráztam neki, hogy felhőn ülünk, de lelóg a lábunk.
Szégyellte magát, ifjú férfi létére Ő sír és sírt is előttem sokáig, talán háromnegyed óra is volt, majd elfordult, ne lássam véletlenül sem. Újra, s újra átáztatott papírzsebkendővel töröltem le arcát, ne sírj, ne, mondtam volna, mégse szóltam, ne mondj már semmit, kérte erőtlen és az ágyra hajtottam fejét.
Akkor halhatott meg.
Egymáshoz se
2012. Jan. 11, szerda 12:42
Kategória: Sufni
"Egymáshoz se érünk...
...és mégis olyan mintha összesimulnánk."
- Hazudom?! - kérdezem riattan.
2012. Jan. 10, kedd 19:11
Kategória: Szemelvényeim
beleszerettem a darabjaidba, amiket nekem hagytál a kapcsolatunkba.
Ne jöjj vissza, kérlek!
2012. Jan. 4, szerda 14:16
Kategória: Sufni
Már egy hónapja semmi hírem sincs felőled. A két kezem közé kell fognom a fejem éjjel és nappal, üres és túlterhelt óráimban egyaránt, hogy meggyőzzem magam róla, hogy valóban létezel valahol, és egy napon majd visszajössz hozzám.
Nem vallanám be, inkább leírom.
2012. Jan. 3, kedd 21:33
Kategória: Szemelvényeim
(hiányzol)
Altató
2012. Jan. 2, hétfő 00:19
Kategória: Szemelvényeim
Azt hittem, meggyógyultam.
Nincsen gyógyulás. Beteg se lettem.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.
Aludj, csak aludj kedvesem!
2011. Dec. 30, péntek 21:22
Kategória: Szemelvényeim
Ugrottam, zuhantam, lebegtem és becsapódtam az ólomkeménységű vasbetonba.
Majd egyszer... megint... vagy már nincs is szükségem az érzésre... újra.
Megcsaltad az éveket, megcsaltam az érzéseimet. Nincsenek már, szajkózom untalan.
Nincsenek, te se, ő se, mert nem létezik, nem látom, nem hallom, nem érzem,
nem nyugtat meg és nem karol át. Már te se karolsz belém, mint évekkel ezelőtt
abban az őrülten csapkodó lángoktól sercegő, szikrákat szétszóró tűzből,
amiből kimentettél, elvittél, magadhoz vettél és kihúztál a sárból, letörölted
testemről a mocskot egy puha szivaccsal, vigyáztál, meg ne karcoljanak a kis
sörték, vágást ne ejtsenek combomon, hasamon. Lemostad a vért, kifésülted hosszú
vörös hajamból a hamut, majd lefektettél lábát tört ágyadba, enni hoztál, te
etettél meg, majd azt mondtad aludj, csak aludj kedvesem!
Aludtam, melletted aludtam és keltem mindennap, elfelejtetteted a tüzet,
a rémálmokat, ha féltem, magadhoz húztál és csendesen fülembe súgtad:
Aludj, csak aludj kedvesem!
Megcsaltál mégis, megcsaltam az érzéseimet én is. Még fáj néha, mert odaveszett, kifogyott pálinkás üvegbe zártuk, fóliával tekertük körbe, senki ne lássa, mit töltöttünk bele.
És ő? Ő mit adott nekem? Darabokat. Magából. Estéket egy lehúzott redőnyű
szobában vagy valahol egy sötét főút mellett, ő és én, én és ő, csak feküdtünk,
nem álmodtunk, nem aludtunk, csak lehunytuk a szemünket és az eső kopogását hallgattuk az autó tetején, kopogva, ütődve, mintha apró meteorkövek lennének, hallgattunk a kényelmetlen hátsó ülésen elgémberedett testrészekkel, de öleltél, még akkoris.
És most? Most kiölel magához? Nincsenek már karok, nincsenek vágyak, nem hevít
fel már férfitest. Se te, se ő, nem vagytok, nem akarlak titeket, magamat, már
csak egy negyvenhat kilós, erőtlen női testet cipelek magammal, és hogy nem kell,
már bevallom, a hiányt elfogom űzni, ha majd képes leszek rá. Majd elfogyok és nem lesz semmi, te se, ő se. És mi lesz így, kérdezem unottan. Jönnek mások, válaszolnám. Ezért hát...
Várunk.
Várunk.
És addig mit csinálunk?
Álmodunk.
Botladozunk
Figyelünk
- - Hazudom?! - kérdezem riattan.
- (1) - scottie - 2012/01/10
- Aludj, csak aludj kedvesem!
- (1) - panpho - 2011/12/30
- Te
- (2) - panpho - 2011/12/30
- Mellettem Cservjakovna
- (1) - anemonab - 2011/10/07
- Mint egy magzatburok
- (3) - panpho - 2011/08/02
Várunk
Álmodunk
Powered by B13 Blog | Design By Newconcept (DBN) | Sitebuilder 24
Copyright ©2004-2005 B13.hu Minden jog fenntartva.
A Blogot szerkeszti(k): panpho
Copyright ©2004-2005 B13.hu Minden jog fenntartva.
A Blogot szerkeszti(k): panpho